Határtalanul!

Három évvel a pályázat beadása és kedvező elbírálása után végre sikerül megvalósítani ezt a sokat ígérő, ugyanakkor meglehetősen fárasztónak ígérkező utazást. A Szignum két hetedikes évfolyamából 29 tanuló és négy kísérő tanár indult a hosszú útra június 6-án kora reggel. A kényelmes buszon hamar összerázódott a két osztály. Igaz, hogy a két hete megtartott előkészítő órán már hallottunk róla, de Gyöngyi néni újra ismertette az utazásunk célját, témáját és főbb állomásait. Már délután volt, mire befutottunk Zágrábba, ahol a szálláshely elfoglalása után városnéző sétára indultunk. Megnéztük a Szent László alapította katedrálist, mely a 2020-as földrengés miatt sajnos zárva találtunk, ám kívülről is lenyűgöző látványt nyújt. Elsétáltunk a Kőkapuhoz, amely valóságos zarándokhelyként működik, ahová imádkozni és hálát adni járnak a hívek. Megtekintettük az egyedülállóan szép, horvát címereket mintázó tetőcseréppel borított Szent Márk templomot. A tanulók ezeken az állomásokon rövid előadásokkal hívták fel a figyelmünket a hely történelmi és művészeti értékeire, szépségeire.

A következő napon folytattuk utazásunkat IV. Béla nyomán Splitig. Ahogy haladtunk Horvátország belső területei felé, szemeinket fokozatosan szoktattuk a magas hegyek és sűrű erdők látványához. A sok alagútból csak az 5 km-nél hosszabbakat tartottuk számon, bár visszafelé mind megfigyeltük, és kb. 30-at számoltunk meg, sőt össze is adtuk a hosszúságukat. Útközben megálltunk pihenni Zadar tengerparti városban, ahol sétáltunk egyet az óváros szűk utcáin, és meghallgattuk a tengeri orgonát. Ez a különleges hangszer a tenger hullámainak köszönhetően szólal meg, és igazán megnyugtató hallgatni a természet erejével keletkező végtelen melódiát.

Zadart elhagyva, a következő pihenőhelyünk a Krka nemzeti park területén volt. Itt gyönyörködtünk egy kicsit a páratlan szépségű folyóvölgy látványában, de hogy kapcsolatunk a természettel még közvetlenebb legyen, meg is mártóztunk a folyó friss vizében. Ezután felfrissülve, ugyanakkor az egész napos utazástól hullafáradtan végre begördültünk Splitben a 101 dalmatáról elnevezett szálláshelyünkre. Ott gyorsan berendezkedtünk és lefekvés előtt megosztottuk élményeinket, örömeinket.

Szerdán IV. Béla királyunk nyomán haladva Trogirt látogattuk meg. Ez a varázslatos város fogadta be és nyújtott menedéket a tatárok elől menekülő nagy királyunknak. Mivel útba esett, Trogir előtt rövid kitérőt tettünk Salona ókori város romjaihoz, ahol Diocletianus császár született. A római építészet emlékeit már csak nyomokban fedezhettük fel, de az amfiteátrum és az ókeresztény bazilika térdmagasságig visszabontott falai így is szinte hallhatóan suttogták a régmúlt korok történeteit.

Trogirban a síkosra koptatott kövekkel borított sikátorok között megtaláltuk azt a katedrálist, ahol IV. Béla kámzsájának egy darabját őrzik. Meghallgattuk a település történetéről és annak IV. Bélához köthető részeiről szóló kiselőadásokat, sétáltunk egyet a tengerparti pálmafás sétányon, és már utaztunk is a zsúfolt programunk következő állomásához: a Bibliában szereplő növényekkel beültetett parkba. Mivel ez a kis Édenkert a Kaštel Noviban található általános iskola közelében található, mellyel az egyik Erasmus projektünk kapcsán nemzetközi partnerségi kapcsolatunk van, felkértük egyik tanárukat, hogy legyen a vezetőnk ezen a kis túrán. Petar örömmel vállalta az idegenvezetést, sőt néhány tanulóját is magával hozta. A közös program után mi még megtekintettük az 1500 éves olajfát, és végül fürdőzéssel, tengerparti strandolással zártuk a napi kirándulást. Este még összegyűltünk és közös énekléssel, imával tértünk nyugovóra.

Csütörtökön ismét buszra szálltunk, hogy felkeressük Klissza várát, mely egy magas hegyen épült, ahonnan meseszép panoráma nyílt a felhőkbe burkolózó kopár hegyekre, Split városára és a tengerre is. Azért látogattunk oda, hogy koszorút helyezzünk el a vártemplomban, mégpedig arra emlékezve, hogy a tatárok elől menekülő IV. Béla és kísérete itt talált ideiglenesen menedéket a tatárok elől menekülve. Pestisben itt hunyt el két gyermeke, és itt született szent életű lánya, Margit.

Délután ismét találkoztunk Petar tanár úrral, aki ezúttal Split óvárosában kalauzolt bennünket bemutatva a városfal, az Aranykapu, a lebontott templom történetét, valamint a Diocletianus császár palotájából átalakított keresztény székesegyházba is bevezette a csoportunkat. Ott elhelyeztük koszorúnkat, mivel a templom bejárata felett egy kőkoporsóban helyezték örök nyugalomra IV. Béla királyunk két kislányát, Katalint és Margitot, akik a klisszai várban hunytak el.

A hosszú és tartalmas napot tengerparti sétával és fürdőzéssel tettük még emlékezetesebbé, bár az idő nem volt éppen ideális strandolásra. Este már fel kellett készülnünk a másnap kora reggeli indulásra, és mindenki szorgalmasan csomagolta az úti elemózsiáját.

Pénteken egész nap utaztunk, ebédre is csak rövid varasdi kitérővel szántunk időt. Már sötét volt, mire Makóra értünk, és bár a fáradtságtól alig álltunk a lábunkon, mégis feltöltődve és mosolyogva köszöntünk el egymástól. A rengeteg élmény, kulturális, történelmi és a szép táj adta sok pozitív impulzus életre szóló emlékeket biztosított mindannyiunk számára.