Határtalanul!

Három évvel a pályázat beadása és kedvező elbírálása után végre sikerül megvalósítani ezt a sokat ígérő, ugyanakkor meglehetősen fárasztónak ígérkező utazást. A Szignum két hetedikes évfolyamából 29 tanuló és négy kísérő tanár indult a hosszú útra június 6-án kora reggel. A kényelmes buszon hamar összerázódott a két osztály. Igaz, hogy a két hete megtartott előkészítő órán már hallottunk róla, de Gyöngyi néni újra ismertette az utazásunk célját, témáját és főbb állomásait. Már délután volt, mire befutottunk Zágrábba, ahol a szálláshely elfoglalása után városnéző sétára indultunk. Megnéztük a Szent László alapította katedrálist, mely a 2020-as földrengés miatt sajnos zárva találtunk, ám kívülről is lenyűgöző látványt nyújt. Elsétáltunk a Kőkapuhoz, amely valóságos zarándokhelyként működik, ahová imádkozni és hálát adni járnak a hívek. Megtekintettük az egyedülállóan szép, horvát címereket mintázó tetőcseréppel borított Szent Márk templomot. A tanulók ezeken az állomásokon rövid előadásokkal hívták fel a figyelmünket a hely történelmi és művészeti értékeire, szépségeire.

A következő napon folytattuk utazásunkat IV. Béla nyomán Splitig. Ahogy haladtunk Horvátország belső területei felé, szemeinket fokozatosan szoktattuk a magas hegyek és sűrű erdők látványához. A sok alagútból csak az 5 km-nél hosszabbakat tartottuk számon, bár visszafelé mind megfigyeltük, és kb. 30-at számoltunk meg, sőt össze is adtuk a hosszúságukat. Útközben megálltunk pihenni Zadar tengerparti városban, ahol sétáltunk egyet az óváros szűk utcáin, és meghallgattuk a tengeri orgonát. Ez a különleges hangszer a tenger hullámainak köszönhetően szólal meg, és igazán megnyugtató hallgatni a természet erejével keletkező végtelen melódiát.

Zadart elhagyva, a következő pihenőhelyünk a Krka nemzeti park területén volt. Itt gyönyörködtünk egy kicsit a páratlan szépségű folyóvölgy látványában, de hogy kapcsolatunk a természettel még közvetlenebb legyen, meg is mártóztunk a folyó friss vizében. Ezután felfrissülve, ugyanakkor az egész napos utazástól hullafáradtan végre begördültünk Splitben a 101 dalmatáról elnevezett szálláshelyünkre. Ott gyorsan berendezkedtünk és lefekvés előtt megosztottuk élményeinket, örömeinket.

Szerdán IV. Béla királyunk nyomán haladva Trogirt látogattuk meg. Ez a varázslatos város fogadta be és nyújtott menedéket a tatárok elől menekülő nagy királyunknak. Mivel útba esett, Trogir előtt rövid kitérőt tettünk Salona ókori város romjaihoz, ahol Diocletianus császár született. A római építészet emlékeit már csak nyomokban fedezhettük fel, de az amfiteátrum és az ókeresztény bazilika térdmagasságig visszabontott falai így is szinte hallhatóan suttogták a régmúlt korok történeteit.

Trogirban a síkosra koptatott kövekkel borított sikátorok között megtaláltuk azt a katedrálist, ahol IV. Béla kámzsájának egy darabját őrzik. Meghallgattuk a település történetéről és annak IV. Bélához köthető részeiről szóló kiselőadásokat, sétáltunk egyet a tengerparti pálmafás sétányon, és már utaztunk is a zsúfolt programunk következő állomásához: a Bibliában szereplő növényekkel beültetett parkba. Mivel ez a kis Édenkert a Kaštel Noviban található általános iskola közelében található, mellyel az egyik Erasmus projektünk kapcsán nemzetközi partnerségi kapcsolatunk van, felkértük egyik tanárukat, hogy legyen a vezetőnk ezen a kis túrán. Petar örömmel vállalta az idegenvezetést, sőt néhány tanulóját is magával hozta. A közös program után mi még megtekintettük az 1500 éves olajfát, és végül fürdőzéssel, tengerparti strandolással zártuk a napi kirándulást. Este még összegyűltünk és közös énekléssel, imával tértünk nyugovóra.

Csütörtökön ismét buszra szálltunk, hogy felkeressük Klissza várát, mely egy magas hegyen épült, ahonnan meseszép panoráma nyílt a felhőkbe burkolózó kopár hegyekre, Split városára és a tengerre is. Azért látogattunk oda, hogy koszorút helyezzünk el a vártemplomban, mégpedig arra emlékezve, hogy a tatárok elől menekülő IV. Béla és kísérete itt talált ideiglenesen menedéket a tatárok elől menekülve. Pestisben itt hunyt el két gyermeke, és itt született szent életű lánya, Margit.

Délután ismét találkoztunk Petar tanár úrral, aki ezúttal Split óvárosában kalauzolt bennünket bemutatva a városfal, az Aranykapu, a lebontott templom történetét, valamint a Diocletianus császár palotájából átalakított keresztény székesegyházba is bevezette a csoportunkat. Ott elhelyeztük koszorúnkat, mivel a templom bejárata felett egy kőkoporsóban helyezték örök nyugalomra IV. Béla királyunk két kislányát, Katalint és Margitot, akik a klisszai várban hunytak el.

A hosszú és tartalmas napot tengerparti sétával és fürdőzéssel tettük még emlékezetesebbé, bár az idő nem volt éppen ideális strandolásra. Este már fel kellett készülnünk a másnap kora reggeli indulásra, és mindenki szorgalmasan csomagolta az úti elemózsiáját.

Pénteken egész nap utaztunk, ebédre is csak rövid varasdi kitérővel szántunk időt. Már sötét volt, mire Makóra értünk, és bár a fáradtságtól alig álltunk a lábunkon, mégis feltöltődve és mosolyogva köszöntünk el egymástól. A rengeteg élmény, kulturális, történelmi és a szép táj adta sok pozitív impulzus életre szóló emlékeket biztosított mindannyiunk számára.

A Szignum két hetedik osztálya május 12-én Szlovákia fővárosába, Pozsonyba utazott, hogy öt napon keresztül ismerkedjen a felvidéki magyarság történelmével, helyzetével és lakhelyük természeti, kulturális értékeivel, örökségével. A különjáratos autóbuszunkon 31 tanuló és 4 kísérőtanár várta nagy izgalommal, hogy megérkezzenek a pozsonyi szálláshelyre. Ott gyorsan elfoglaltuk a szobákat, majd egy kötetlen városnéző sétára indultunk, ahol azonnal lenyűgözött bennünket Pozsony belvárosának ódon hangulata, a különleges épületek sora, a tágas terek és a léptennyomon felbukkanó történelmi emlékektáblák, szobrok és egyéb jelentős helyek varázsa. Kedden felsétáltunk a remek panorámát adó Slavin nevű háborús emlékhelyhez, majd a szecessziós stílusú, Szent Erzsébetről elnevezett kék templomot tekintettük meg. Innen már indulnunk is kellett a híres Mihály-kapuhoz, mert ott várt bennünket a helyi idegenvezető, aki két órás városnéző séta keretében bemutatta a belváros híres helyeit, épületeit és számtalan történettel hozta hozzánk közelebb Pozsony múltját. Megmutatta az épületek falába befúródott ágyúgolyókat, melyek még a Napóleonnal vívott háború emlékét őrzik, a palotát, ahol annak a háborúnak véget vető békeegyezményt aláírták. Megtudtuk, hogy hol lakott a múltban a város hóhérja, hol vezetett a koronázási menet a város utcáin, és milyen körülmények között zajlott maga a koronázás a Szent Márton dómban, ahol számos királyunkat avatták a múltban. A város fölött magasodó pozsonyi várba már önállóan mentünk fel, ahol sétáltunk egyet a barokk kertben, meghallgattuk egyik tanulónk kiselőadását és megkoszorúztuk Szent Erzsébet szobrát. Szerdán buszra szálltunk, és elindultunk a cseh és lengyel határhoz is közel fekvő Trencsénbe, ahol a hangulatos belvároson átsétálva felkapaszkodtunk a várba. Ott újabb kiselőadást hallgattunk meg, melyből kiderült, hogy hajdan ez a vár volt Csák Máté „kiskirály” országának központja, és megtekintettük a monumentális történelmi épület minden zegét-zugát. Visszafelé utazva megálltunk a közeli Beckó váránál is, melyről a híres mondát még az irodalom tankönyvek is feldolgozták. A két meghódított vár után sietve tértünk vissza Pozsonyba, és egyenest a Ferences templomba mentünk, ahol már vártak ránk a magyar nyelvű szentmisére. Ott aktívan bekapcsolódtunk a liturgiába, ugyanis Horváth János tanár úr kántorként énekelt és szólaltatta meg az orgonát, Igaz Noémi Szentleckét olvasott, Horváth Brendon Antal, Bökönyi Brendon Tamás és Kovács János tanulók ministráltak, Mágori Péter, Daróczi Levente, Furulyás Attila, Balog Zalán, Antal Bendegúz pedig a könyörgéseket olvasták fel. A szentmise után a helyi hívek képviseletében egy rövid ismertetőt hallgattunk meg a templomról, körbejártuk az épületet, majd Tamás atya kíséretében visszasétáltunk a szálláshelyünkre. Csütörtökön Dévény várához utaztunk, ahol újabb kiselőadást hallhattunk a vár történelméről (Magyarország nyugati kapuja), legendájáról (az öngyilkos szerelmesek története), valamint a Napoleon által elrendelt felrobbantásáról. A romjaiban is lenyűgöző várról mesés kilátás nyílik a Duna és a Morva folyók találkozására, a karnyújtásnyira látható osztrák tájra, és a hátunk mögött magasodó Devínska Kobyla hegyre, mely a Kis-Kárpátok legutolsó nyúlványa. A várhegy lábánál, a Morva folyó partján található a vasfüggöny áldozatainak állított emlékmű, melyet a történelmi háttér felidézése után iskolánk tanulói megkoszorúztak. A várból Dévényújfalun keresztül utaztunk tovább Máriavölgybe, a történelmi Magyarország legrégibb zarándokhelyére, mely azon kívül, hogy számos legenda, kegytárgy és épület fűződik hozzá, nagy királyaink kedvelt feltöltődési helye is volt, mint például Nagy Lajosé. Mivel ez volt az utolsó napunk Pozsonyban, este átbeszéltük, értékeltük az elmúlt napok eseményeit, begyűjtöttük az utolsó napi kvízjáték válaszait, és felkészültünk a másnapi hazaindulásra. Pénteken reggel búcsút vettünk kényelmes szálláshelyünktől, és elindultunk hosszú utunkra, aminek első állomása Dunaszerdahelyen volt. Ott már vártak bennünket a DAC 1904 labdarúgó klub képviselői, és megtekintettük a magyar szurkolóiról és a Nélküled című indulójukról híres egyesület stadionját. A sajtókonferencia teremben meghallgattuk az erre készülő tanulóink kiselőadását, felültünk a nézőtérre, és rögtönzött mexikói hullámmal varázsoltunk igazi szurkolói hangulatot a stadionban. A klub foci akadémiáját is meglátogattuk, ahol szívélyes fogadtatás után megtekinthettük az edzőközpont modern pályáit, konditermét és az erőnléti edzéseket segítő versenydombot. Ez utóbbit ki is próbálhattuk. Dunaszerdahelyen ebédeltünk, majd indultunk tovább a szlovákiai Komáromba, ahol a hatalmas erődöt jártuk körbe idegenvezető segítségével. Ott a rengeteg érdekes történet mellett kétség kívül azt a részt élveztük legjobban, amikor a koromsötét labirintusban kellett lámpa nélkül végig araszolni. A fülsiketítő sikoltozás, amit a csoportunk megállás nélkül produkált ez alatt, valószínűleg áthallatszott a Duna túlpartján elterülő másik Komáromba is. Szerencsére mindenki épségben kikerült az erődből, és már csak a heti kvízjáték eredményhirdetése maradt hátra. Buszunk nemsokára indult tovább Makóra, ahol már türelmetlenül vártak bennünket a szülők. A csodás emlékekkel teli Határtalanul! tanulmányi kirándulás ezzel véget ért, de az út tapasztalatait még meg fogjuk beszélni egy értékelő órán, illetve iskolánk közösségével meg is osztjuk a Szignum-napon. A kirándulást „A Szignum hetedikeseinek Határtalanul! tanulmányi kirándulása Felvidéken” című, HAT-KP-1-2024/1 -000126 azonostó számú pályázat keretében Magyarország Kormánya támogatta. 

Gulyás Attila tanár úr, pályázati referens