ERASMUS+ mobilitások 2024-25

2024 októberében lehetőségem nyílt részt venni egy Erasmus+ job shadowing mobilitáson a spanyolországi CEIP Mediterráneo általános iskolában, Pilar de la Horadadában. A program célja az volt, hogy betekintést nyerjek egy másik európai iskola mindennapjaiba, és megismerjem az ott alkalmazott innovatív, közösségközpontú pedagógiai gyakorlatokat. Már az utazás előtt igyekeztem felkészülni: tanulmányoztam a spanyol iskolarendszert, a fogadó intézmény pedagógiai programját, valamint néhány alapvető spanyol kifejezést is megtanultam, hogy könnyebben kapcsolódhassak a diákokhoz és a kollégákhoz.

A hét első napján a fogadó iskola tanárai rendkívül nyitottan és barátságosan fogadtak. Megismerkedtem az iskola épületével, a diákok életével, majd egy spanyol nyelvi és kulturális workshopon is részt vettem, ahol játékos formában tanultunk flamenco táncot és alapvető kifejezéseket. Már ekkor érezhető volt, hogy a spanyol pedagógusok nagy hangsúlyt fektetnek az élményszerű tanulásra és a közösségi élményekre.

A következő napokban különböző órákat és interdiszciplináris workshopokat figyelhettem meg: a robotika, az újrahasznosítás és a drámapedagógia integrált oktatása inspiráló élményt nyújtott. A tanárok bátran alkalmaznak projektalapú tanulási módszereket, és a diákok aktív részvételére építenek. Különösen hasznosnak találtam a Sierra Escalona természetvédelmi területre szervezett terepgyakorlatot, ahol a gyerekek játékos feladatokon keresztül tanultak a környezetvédelemről és a fenntarthatóságról.

A hét során lehetőségem volt részt venni egy interkulturális vacsorán is, ahol spanyol családokkal beszélgettem a közösségi élet szerepéről az iskolában. Ez a találkozás megerősített abban, mennyire fontos a családok bevonása az iskolai életbe, és hogy az oktatás a közösség egészének felelőssége. A program zárásaként Cartagenába látogattunk, ahol történelmi helyszínek – például az ARQUA múzeum és a Concepción vár – segítettek jobban megérteni Spanyolország gazdag kulturális örökségét.

A mobilitás során mind az öt tanulási célomat sikerült elérnem: fejlődtem pedagógiai és interkulturális kompetenciáimban, bővült a nyelvi tudásom, és számos új ötletet hoztam haza a tanóráim megújításához. A tapasztalatok hatására még nagyobb hangsúlyt kívánok fektetni a projektalapú tanításra, a drámajátékokra, valamint a tanulók aktív bevonására.

Hazatérésem után nyitott órát és bemutatót tartok kollégáimnak, hogy megosszam a látott jó gyakorlatokat, és közösen gondolkodjunk azok beépítéséről a Szignum Iskola mindennapjaiba. Biztos vagyok benne, hogy ez a szakmai út nemcsak engem, hanem iskolánk közösségét is gazdagítja – hiszen minden új tapasztalat egy újabb híd Európa iskolái között.

2024.08.21-23. Között Nadine Gaudin nemzetközileg elismert francia pozitív fegyelmezés tréner tartott három napos továbbképzést a Szignum nevelőtestülete és a téma iránt érdeklődő szülők számára.

A 2024-1-HU01-KA121-SCH-000226305 Erasmus+ pályázatnak köszönhetően 2025. július 14. és 19. között egyhetes továbbképzésen vehettünk részt Szlovénia fővárosában, Ljubljanában. Az utat autóval tettük meg, hogy útközben megállhassunk néhány látnivalónál. Így Horvátország és Szlovénia határánál megtekintettük a neanderthali ősember lelőhelyét Krapina település határában, valamint Kumrovecben Jugoszlávia nagyhatalmú elnökének és II. világháborús partizán vezérének, Josip Broz Titónak a szülőházát. A képzés előtt átruccantunk Velencébe is egy napra, Trieszt mellett pedig megálltunk egy kis tengerparti kirándulás erejéig a Rilke-sétányon a költő „Duinói elégiák” ciklusának névadó települése határában. Ljubljanában a város északi perifériáján volt a szállásunk, de nem kocsival jártunk a képzés helyszínére, hanem éltünk a jelképes 1 euróért egy hétre bérelhető közkerékpárok adta lehetőséggel. A továbbképzés az Europass Teacher Academy szervezésében hat napon át zajlott, és az „AI and the 6Cs for Future-Ready Teaching” címet viselte. Lényegében a 21. századi „készségek” alaposabb megismerésére törekedtünk, melyek a kreativitás, kritikus gondolkodás, kommunikáció, kollaboráció, karakter és állampolgári tudatosság. Számos kiscsoportos feladat során tudatosabbak lettünk a fent említett készségek fontosságát illetően. Az órák másik részében a mesterséges intelligenciát használó alkalmazásokat ismertük meg (chatGPT, perplexity.ai, claude.ai, deepseek.com, eduaide.ai, magicschool.ai, ai.invideo.io, app.heygen.com). A két egymástól látszólag távol álló téma úgy kapcsolódik mégis össze, hogy ha a Mesterséges Intelligenciát szeretnék használni, fontos és érdemes előtte tisztában lenni az úgynevezett „6C”-vel. A képzés elvégzését követően elmondhatjuk, hogy a hat készség, mely a 21. századi oktatásban egyre nagyobb szerepet kap, számunkra is fontosabbá vált. Ezeket könnyebben tudjuk beépíteni a tanítási gyakorlatunkba, hiszen közelebb állnak már hozzánk. Továbbá sokkal gyakorlottabban fogunk tudni AI alkalmazásokat használni, melyek megkönnyítik a munkánkat. A képzés órái után szinte minden napra jutott valamilyen különleges program, tartalmas elfoglaltság. Így volt alkalmunk városnéző sétát tenni helyi idegenvezető vezetésével, ő elmondta, hogy Ljubljana 2016-ban elnyerte az Európa Zöld Fővárosa címet, ami a fenntartható városi életmód iránti elkötelezettségét ismerte el. A cím a város zöld kezdeményezéseinek, mint például az autómentes belvárosnak, a kiterjedt kerékpárút-hálózatnak is köszönhető. Egy másik alkalommal városnéző kisvonaton jártuk körbe Ljubljana nevezetes helyeit, sőt még sétahajózni is elvittek bennünket a szervezők. A kurzus lezárását követően nem siettünk egyből haza, hanem kétnapos kitérővel bejártunk a kis ország gyönyörű természeti kincsei közül néhányat: a Vintgar-szurdokot, a Bledi -tavat, a Bohinji-tavat és Ákos fiunkkal egy egész napos hegymászó túra keretében a csodás hét tó völgyén keresztül meghódítottuk a Júliai-Alpok legmagasabb hegyére, a Triglavra vezető út egy szakaszát. A szlovéniai továbbképzés és a hozzá szervezett kirándulások felejthetetlen élményekkel és hasznos ismeretekkel töltöttek fel bennünket az új tanévre.

Az Erasmus mobilitás program által júliusban lehetőségünk nyílt Helsinkibe utazni, és ott továbbképzéseken részt venni. Az utat autóval tettük meg. A Szignum iskolánkból három pedagógus vett részt a kurzusokon (Nyúl Patricia M. Fidelis nővér, Hudákné Vizhányó Gyöngyi és Szalainé Bálint Rózsa). Mivel a 2025-ös esztendő Szentév, így vállaltuk, hogy utazásunk alatt minden nap részt veszünk egy szentmisén is. Az utunk július 4-én kezdődött. Az első szállásunk a lengyelországi Czestochowá-ban volt, ahol a Fekete Madonna kegyképet tekintettük meg. A következő estét már Litvániában, Sialiauban töltöttük, ahonnan reggel indultunk tovább a várostól 12 km-re fekvő Keresztek hegyére (litván Golgota), ahol mi is elhelyeztük a magunkkal vitt kereszteket. A hegy a hit, a szabadságvágy és a megszállók elleni néma tiltakozás szimbóluma, a litván nemzeti identitás emlékműve. Majd estefelé már Észtország fővárosába, Tallinba értünk, ahol megcsodáltuk az óváros csodálatos, történelmi épületeit. Felhajtottunk a „My Star” nevű komphajóra, amellyel áthajóztunk Finnországba, Helsinkibe. Az apartmanunk Helsinki kikötő negyedében volt, egy nagyon modern, kényelmes lakás szaunával. A tanfolyamok július 7-én kezdődtek el az Europass Teacher Academy szervezésében. Én a „Learning Outside the Classroom in Finland” című képzésen vettem részt. A képzés a finnországi tantermen kívüli tanulás lehetőségeit mutatta be a résztvevők számára. A hét folyamán meglátogattuk az Annantalo művészeti centrumot, ahol bekapcsolódtunk foglalkozásokba, másnap délelőttünket a Központi Könyvtáraban az Oodi-ban töltöttük, majd a Helsinki City Múzeumot is meglátogattuk. Ezek a múzeumok teljesen gyermekbarátok, mindent meg lehet érinteni, a kiállított játékokkal lehet játszani és úgy állították össze, hogy minden érzékszervünkre hasson. A következő napot a Töölönlahti parkban töltöttük. Ez egy központi park Helsinki belvárosában, amelyet kulturális létesítmények vesznek körül. Itt a parkban érdekes pedagógia játékokat játszottunk, és megismerkedtünk a „wellbeing” (jól érzem magam) érzéssel. Megtanultuk, hogy milyen gyakorlatokat végezzünk, hogy ez az érzés sokáig megmaradjon. A tanfolyam zárásaként összeállítottuk saját tanítási tervünket és átvettük az oklevelünket. Közben Fidelis nővér és Gyöngyi a finn oktatási rendszer modelljébe nyert bepillantást. A záró napon a kurzusok részvevői közösen meglátogattuk a Seurasaari skanzent, amely egy Helsinkihez közeli szigeten fekszik. Itt ősi fából készült épületek találhatók, amelyeket Finnország más részeiről hoztak át és helyeztek el a sziget sűrű erdős táján. A hét során alkalmunk nyílt a különböző főbb nevezetességeket meglátogatni, részt vettünk egy kis hajós körúton, és több nevezetes szigetre is átkompoztunk. Július 8-án, vasárnap megkezdtük a hazafelé vezető utunkat. Helsinkiből elindulva Naantaliba autóztunk és innen indultunk tovább a „Finnlines” komphajóval a svédországi Kapellskarba. Csodálatos volt a tengeren a rengeteg sziget látványa, amik mellett elhaladtunk – mint egy mozi, amiben véget nem érő természetfilmet játszanak. Az út során egyszer kikötöttünk Aland szigetén, ami egy külön ország. Majd már szárazföldön Svédországban a szállásunkig néhány órás autóút vezetett, megpihentünk kicsit Svéd szent Brigitta (Európa társvédőszentje) kolostoránál Vadstenanál. Svédországban Aneby-ben töltöttük az éjszakát, egy ismerős svéd család vendégszeretetét élveztük a farmjukon. Következő úticélunk Malmö volt. Malmöben meglátogattuk a 14. századi Szent Péter székesegyházat, a város egyik legrégebbi épületét, majd áthajtottunk a Øresund hídon. A híd 7845 méter hosszú, és Svédországot egy Dániába vezető alagúttal köti össze. Dániában, Koppenhágába érve ellátogattunk a tengerparti sétányon található kövön ülő Kis Hableány szoborhoz. Dániában szintén egy farmon aludtunk, hazafelé pedig a számtalan kastély egyikét csodáltuk meg. Harmadik kompozásunk Gedser és Rostock között volt. Berlin egyik külterületén vettünk részt egy különleges szentmisén – a békéért imádkoztunk. A következő éjszakát a csehországi Louny középkori belvárosában található apartmanban töltöttük. Másnap megismerkedtünk a történelmi városmag épületeivel és tovább autóztunk Prágába, ahol kibérelve egy „old car-t” körbejártuk a város érdekességeit, és meglátogattuk a Prágai Kis Jézus szobrot, melynek pontos másolata nálunk Makón a Szent István Király templomban is megtalálható. Prágából a németországi Neunburg vorm Wald-ba utaztunk itt találkoztunk az itt élő iskolanővérekkel és finom uzsonnával kínáltak meg minket. E falak közt élt Terézia Anya, az Iskolanővérek alapítója, itt nyílt meg az első iskolanővéri iskola. Utunk vége felé közeledve a németországi Ulmba értünk. Neu-Ulm városrészben Fidelis nővér nagynénjénél töltöttünk két éjszakát. Ulmban megmásztuk az ulmi nagytemplom tornyát, amely a világ egyik legmagasabb templomtornya. Meglátogattunk egy hatalmas barokk bencés templomot, kolostort a közelben. Utunk során az utolsó nevezetes hely a bajorországi zarándokhely, Altötting volt. Élményekkel, tapasztalatokkal gazdagon tértünk haza. „A világ egy könyv, aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el” - Szent Ágoston - A részvevők nevében: Szalainé Bálint Rózsa pedagógus

Július közepén Prágában töltöttem el egy hetet, ahol egy továbbképzésen tanultam a mesterséges intelligencia használatáról. Csehország fővárosába, a száztornyú Prágába vonattal jutottam el, és ezúttal sem egyedül mentem, mert a családom nagy része is elkísért. A továbbképzés délutánonként volt, így a délelőttöket tudtuk a város felfedezésével tölteni. Az első napon reggel egy szervezett túrára invitáltak a szervezők több tanár csoport tagjait. Az idegenvezetőnkkel bejártuk a város főbb nevezetességeit, megismertük a cseh történtelem legfontosabb eseményeit és legendáit, köztük Husz János és a husziták történetét, a prágai zsidóság tragikus sorsát, a Vencel téren állva pedig elmondta az 1968-as prágai tavasz, a rendszerváltás és Csehország és Szlovákia békés szakításának történetét. A városnéző séta a híres csillagászati óránál kezdődött, mert kora délelőtt még kevés itt a turista és nem tömegben kell megcsodálni ezt a páratlan szerkezetet. Természetesen ehhez a híres nevezetességhez is tartozik egy tragikus legenda, mert az órásmestert, aki megépítette a szerkezetet, megvakították, hogy sehol máshol a világon ne tudjon még egy ilyen órát készíteni. Az idegenvezetés egy étteremben zárult, ahol a cseh konyha ételei közül választhattunk ebédet. A hét folyamán elsősorban azokat a helyeket kerestük fel, amik gyerekek számára is érdekesek. Megnéztük a LEGO múzeumot, az illúziók múzeumát, a Nemzeti Múzeumot, és a Közlekedési Múzeumot. A továbbképzés szervezőinek köszönhetően sétahajózáson is részt vehettünk a Moldva folyón. A továbbképzésen francia, baszk, ciprusi, olasz , török és ír kollégákkal találkoztam. Magyarországról ketten mentünk, a kolléganő a kecskeméti piaristáktól jött. A képzés nagyon gyakorlati volt, a mesterséges intelligencia eszközeivel kellett feladatokat megoldani. Megtanultunk jó promtot írni, képeket létrehozni, abból képregényt alkotni, készítettünk videót, írtunk zenét, csináltunk szabadulószobát és kincskeresős játékot. A képzés során végig azt hangsúlyozta a trénerünk, Lukasz, hogy az MI egy eszköz, és nem a cél. Rengeteg feladatra felhasználhatjuk, megkönnyíti a tanárok munkáját is, de ne helyettünk, hanem nekünk dolgozzon.

Erasmus+ mobilitási projekt a SZIGNUM-ban. 8 napot töltöttem a festői Ausztriában, Sankt Johann im Pongau városában, ahol egy 4 napos képzőművészeti továbbképzésen vettem részt. A kurzus pedagógusok számára kínált remek lehetőséget arra, hogy képzőművészeti tudásukat bővítsék. Elsajátítottuk a fafaragás, faszobrászat mesterségének alapjait. Megismerkedtünk a linó metszés, fanyomat készítés technikájával, illetve dolgozhattunk egy 100 éves fa nyomda szerkezettel. Ezeket azért tettük, hogy számos használható ötletet, és praktikus feladatot alkalmazhassunk a jövőben a hatékony tantermi, vagy az azon kívüli művészeti környezet kialakításában, a Szignumban tanított vizuális kultúra tantárgyam keretében. Célom, bemutatni a kreatív képzőművészet területén megszerzett tudást a Szignum Iskola tanárainak és tanulóinak, hogy rájöjjenek, mennyire fontos a művészeti ágak szeretetének/alkalmazásának elsajátítása, a sikeres és boldog felnőtté válás útján. A külföldön eltöltött 8 nap alatt számos kedves emberrel találkozhattam, akikkel - pedagógusok lévén - rengeteg tapasztalatot cserélhettem. Továbbá, megismerkedhettem az osztrák kultúra szépségeivel, illetve az osztrák emberek vendégszeretetével.

Sao Miguel, az Azori-szigetek legnagyobb és legnépesebb tagja, egy igazi természeti csoda. A szigeten július 16. és 27. között jártunk, ahol nem csak a lenyűgöző tájakban gyönyörködtünk, hanem egy hatnapos Erasmuskurzuson is részt vettünk, melynek központi témája Sir Ken Robinson „8 C” elmélete volt. Sir Ken Robinson, a neves oktatáskutató és író, az oktatási rendszerek reformjának egyik legfőbb szószólója volt. Kifejlesztette a „8 C” elméletét, amely a hatékony tanulás és a kreatív gondolkodás alapelveit foglalja öszsze. Ez az elmélet nem egy szigorú tanterv, sokkal inkább egy keretrendszer, amely segíti a gondolkodást és a tanulást. A nyolc pont, amelyek mindegyike „C” betűvel kezdődik angolul, a következő:  Kíváncsiság (Curiosity): A kérdezés és a világ megismerésének vágya minden tanulás alapja. 

- Kreativitás (Creativity): Az új ötletek létrehozásának képessége. 

- Kritikus gondolkodás (Critical thinking): A tények, információk elemzése és a megalapozott következtetések levonása. 

- Kommunikáció (Communication): A gondolatok és ötletek hatékony átadása másoknak. 

- Együttműködés (Collaboration): Másokkal való közös munka a célok elérése érdekében. 

- Összpontosítás (Concentration): A figyelem fenntartásának képessége egy feladatra. 

- Komplexitás (Complexity): A bonyolult problémák megértése és kezelése. 

- Nyugalom (Calmness): A belső béke és a kiegyensúlyozottság, amely lehetővé teszi a kreatív gondolkodást. 

Robinson elmélete szerint a tanulás egy holisztikus, azaz széleskörű folyamat, ahol a gondolkodási, érzelmi és szociális képességek összefonódnak. A „8 C” elmélet útmutatást ad arra, hogyan neveljünk olyan embereket, akik képesek a 21. század kihívásainak megfelelni, és a folyamatosan változó világban is sikeresek lenni. A tanulás és a szakmai fejlődés mellett jutott időnk arra is, hogy felfedezzük a sziget egyedülálló szépségeit. A szigettúránk során hatalmas hortenziabokrok, hortenziasövények között kanyargó utakon fedezhettük fel a sziget vulkanikus eredetű, lélegzetelállító tájait. Az egyik legikonikusabb látványosság a Sete Cidades, egy hatalmas vulkáni kaldera, amelyben két, különböző színű tó pihen: a Lagoa Azul (Kék tó) és a Lagoa Verde (Zöld tó). A sziget legendái szerint ez a két tó egy királylány és egy pásztorfiú beteljesületlen szerelmének könnyeiből fakadt. A sziget déli részén fekvő Furnas-völgy a vulkanikus tevékenység egy másik megnyilvánulása. A gejzírek és a forró vizes gőzök látványa és kénes illata a Föld erejére emlékeztet. Itt a helyiek a forró, vulkanikus talajban, az úgynevezett caldeirákban főzik a hagyományos cozido das Furnas nevű egytálételt és a főtt kukoricát. A Terra Nostra Park egy hatalmas botanikus kert a Furnasvölgyben, amely a világ legnagyobb kaméliagyűjteményéről és a vasban gazdag, barnás színű termálmedencéjéről híres. A sziget északi oldalán, a teaültetvényekkel borított területen található a híres Chá Gorreana, Európa legrégebbi és egyetlen teafeldolgozó üzeme. A teaföldeken sétálni és a finom teát kóstolgatni igazi élmény volt. Az északi part további gyöngyszemei a Ponta do Arnel világítótorony, amely a sziget legrégebbi világítótornya, és a festői szépségű Povoação település, ahol egykor a sziget első lakosai szálltak partra 1427- ben. A sziget nyugati partján fekszik Mosteiros, egy kis halászfalu, amely a lenyűgöző sziklás partokról, a tengerből kiemelkedő vulkanikus sziklaalakzatokról és a természetes medencéiről ismert. A déli parton található Vila Franca do Campo, az egykori főváros. Partjainál fekszik a vulkán kitörésekor keletkezett, ma már madárrezervátumként funkcionáló kis sziget, az Ilhéu de Vila Franca do Campo. Ponta Delgada, a sziget fővárosa is megért egy sétát. A történelmi belvárosában többek között megtekintettük a város kapuját (Portas da Cidade), a Szent Kristóf templomot, valamint felkerestük a Forte de São Brás erődöt is, melyet a 16. században építettek a kalóztámadások ellen. Az erődítmény ma is a portugál haditengerészet bázisa, és egy hadtörténeti kiállításnak ad otthont. Ponta Delgada közelében lévő Arruda Ananászültetvényen is jártunk, ahol üvegházakban nevelik ezt a finom gyümölcsöt, és lehetőségünk volt megismerkedni a termesztési folyamattal is. A Sao Miguel szigetén töltött időnk egyedülálló, felejthetetlen élmény volt, amelyben ötvöződött a szakmai fejlődés és a természeti csodák felfedezése.

Egy Erasmus+-programnak köszönhetően (2024-1-HU01-KA1121-SCH-000226305) az idei nyáron a Kanári-szigetek egyikére, Tenerifére utazhattam el. Hamar kiderült: ezt a pazar szigetet már a kolléganőim közül is többen ismerik. A képzés, amire jelentkeztem, A szabadtéri tanulás tantárgyközi integrálása kurzus, remekül beleillik mesterpedagógus-pályázatom következő ötéves programjába, hiszen többségében én is iskolán kívüli programokat kínálok ez utóbbi keretében a Szignum tanulóinak. Mivel a téma a szabadtéri tanulás volt, magam is megpróbáltam minél több kulturális elemet csempészni az egyhetes képzésbe. Így történt, hogy mivel igencsak vonzódom a természethez, ellátogattam a világhírű Loro Park mellett a Jungle Parkba is, valamint szerveztem kirándulást a sziget majdnem minden pontjára. Így - még a képzés elkezdése előtt - tettem egy túrát a Teide Nemzeti Park területére, ahol egy kiváló magyar csillagász, Farkasréti György mutatta be az égbolt csodáit: a növekvő Holdat, a pár ezer és a sok millió fényévre látható csillagképeket, valamint a Tejutat, és mindezt a saját, a szigeten lévő legnagyobb magántávcsövén keresztül nézhettük és másnap hajókáztunk a Los Gigantes-sziklákhoz, ahol meg is mártóztunk az óceánban. A kurzuson rajtam kívül még egy budapesti és 8 lengyel kolléganő vett részt. Különleges feladatokat kaptunk a képzésen, melynek keretét a 17 globális fejlődési cél adta. Első külső gyakorlatunk a közeli óceánpartra vezetett, ahol élménygyűjtés keretében reflektálhattunk önmagunkra - színeket, érzéseket kellett azonosítanunk, amelyek az óceán hatására szemünk előtt és lelkünkben megjelentek. Még két látványos külső helyszín adott otthont gyakorlati képzésünknek: egyik a helyi piac, másik pedig egy közeli botanikus kert. A piacon párokban, a botanikus kertben két csoportban dolgoztunk: különféle megadott szempontokat szem előtt tartva kellett karbonlábnyomra és újrahasznosításra, szemetelési szokásokra és öko-magatartásra vonatkozó következtetéseket levonnunk az áruk esetében. A parkban különböző kihívásoknak kellett megfelelnünk: őshonos és invazív fajokat keresni, növényi megbetegedéseket felismerni a növények között, jól karbantartott zöldfelületekre vonatkozó megfigyeléseket tenni… A képzés zárásaként pedig mindenki bemutatott egy jógyakorlatot vagy játékot, amivel gazdagítani tudja iskolai módszertani kincsestárát. Én - drámapedagógusként - egy elméleti háttér felvázolása után a szakértői játékot választottam, ahol egy elképzelt osztálykirándulást követően (Szegedi Vadaspark) - fókabemutató után kerekasztal-beszélgetésen vannak jelen az Újságíró, a Vadász és az Állatkerti igazgató. Az interaktív játék nagy tetszést aratott, a szerepekre gyorsan akadtak jelentkezők és sokat derültünk a szereplők vitáján. A képzés jó alapot ad a további programjaimhoz, azonban a legszebb élményeim ezek: vitorlás hajót vezettem az Atlanti-óceánon, voltam a világ harmadik legnagyobb vulkánján (melynek a tengerfenéktől mért magassága 7500 méter, a tengerszint feletti magassága 3718 méter), láttam a Loro Park népszerű orka- és delfin-show-ját, valamint babérerdőt a sziget északi részén. Hálás vagyok, amiért egészen közel Afrikához ezekben a remek élményekben is részesültem, miközben szakmai együttműködést építettem magyar, spanyol és lengyel kollégákkal.

’Az Adria gyöngyszeme’- így is hívják ezt a mesés kisvárost Horvátország legdélebbi pontján. Augusztus közepén itt tölthettem pár csodás napot az Erasmus program jóvoltából. A képzés magáról a helyszín történelméről és kultúrájáról szólt, kiegészítve a történelemtanítás módszertanának újabb elemeivel. Amikor először megpillantottam az óváros monumentális várfalait, háttérben a türkizkék tengerrel - gondoltam, jó helyre érkeztem! S nem is csalódtam! Dubrovnik olyan, mint egy középkori film díszlete. (S valóban az is volt, a Trónok harca számos jelenetét forgatták itt.)! A kurzust vezető tanárunk számos információval színesítette a 12-15. századi Horvátországgal kapcsolatos ismereteinket, de kérdéseinkre a közelmúlt történéseibe is bepillanthattunk, úgymint a 1991-1992-es délszláv háború eseményeibe. A templomok, a 2 km-es várfal, mely helyenként 25 méter magas, a közeli Lokrumsziget csodái (vadon élő pávák, magasba nyúló ciprusok, csillogó beltenger, az elhagyott bencés kolostor…), az óvárosra táruló panoráma… egyik bámulatból a másikba ejtett. Emellett külön örömmel töltött el, hogy Szent István és Szent László királyunk ereklyéit is felfedezhettem a katedrális 200 hasonló szent tárgya között. Egész napos kirándulásokkal zártam az utolsó napokat. Ellátogattam a szintén világörökségi helyszínként számon tartott Kotorba, Montenegróba. A legdélebbi fjord, így is emlegetik… két kis szigetével és ölelő karként megjelenő hatalmas hegyóriásaival valódi tünemény! A harmadik és negyedik UNESCO helyszínként Dubrovnik és Kotor után Split és Trogir következett. Splitben Diocletianus palotája a maga 1700 éves falaival varázsolt el, ahol még egy 3500 éves szfinx is üdvözölte az oda látogatókat. Trogir pedig olyan bájos volt 11-14. századi templomaival, erődjével és a csodás kilátásával a tengerre és az óvárosra, hogy igazán nehezemre esett elbúcsúzni ettől a kedves városkától. A gazdag és hatalmas történelmi és kulturális örökség és a varászlatos természeti környezet, mellyel Horvátország és környéke rendelkezik - igazi kincsesbánya. Hálát adok, hogy egy részét felfedezhettem ennek a csodának, és majd lelkesen átadhatom a megszerzett tudást a rámbízottaknak.

Az Erasmus+ pedagógus továbbképzési rendszerének keretében egy 5 napos kurzuson vehettem részt a fenntarthatóság témaköréhez kapcsolódva az Atlanti-óceán által körülölelt Madeira szigetén, mely Marokkótól körülbelül 600 km-re fekszik nyugatra. Portugália autonóm területe ez, mely 801 négyzetkilométeren ejti ámulatba a gyanútlanul megérkező látogatót. Festői tájai: hatalmas, az óceánba szakadó sziklaszirtjei, buja növényzete, gazdag kulturális öröksége elvarázsol mindenkit, aki a szigetre érkezik. Ilyen körülmények között öröm volt a tanulás is, mely gyakorlatias, a fenntartható életvitelhez kapcsolódó megoldási stratégiákat kínált. Hogyan küzdenek meg a madeiraiak a klímaváltozás ottani kihívásaival, mint például az árvizek, földcsuszamlások, folyamatosan változó időjárás? Az erdősítés, az erózió megelőzésére ültetett fajok, a megfelelő csatornahálózat és vízgyűjtő rendszerek alkalmazása, az őshonos növényzet védelme mind választ adott ezekre a kérdésekre. Okos, előrelátó intézkedésekkel igyekeznek megelőzni, illetve enyhíteni a lehetségesen bekövetkező károkat, s őrizni a teremtett világ csodáit. Diákjaimmal is igyekszem majd megosztani az ott tanult stratégiákat, hogy mennyire fontos az előre gondolkodás, a cselekvés - még ha apró lépésekben is mutatkozik az meg. A helyszín mindeközben teljesen elvarázsolt: csodálatos és végtelenül változatos növényvilág, hatalmas, csipkés hegycsúcsok, misztikus ködbe burkolózó babérerdők, az óceán hullámainak tánca, s a delfinek, melyek tovább fodrozzák a vízfelületet, kedves emberek és hangulatos utcácskák… Kirándulásaim csúcspontjaként éltem át, amikor a második legmagasabb hegyorom, az 1818 m-es Pico Areeirón felbukkant a kelő nap, sugaraival megvilágítva az alatta húzódó felhőpaplant. Örök emlékként raktároztam el emlékezetemben azt a pillanatot! Egyúttal megtelt a szívem hálával, hogy ezeket a csodákat átélhettem! Köszönetemet szeretném kifejezni a Szignumban az Erasmus+ programokat szervező csapatnak, például Gulyás Attila tanár úrnak, egyben projektmenedzsernek, hogy munkájuk segítségével ilyen sokrétű módon szélesíthetjük a látókörünket, s életreszóló élményekben részesülhetünk mi, pedagógusok, melyet továbbadhatunk diákjaink számára!