ERASMUS+ mobilitások 2024-25

S ami a számok között van: életre szóló emlékek, tartalmas programok, alapos szervezés, csupaszív emberek, csodás természeti környezet és sok-sok napsütés. A Szignum lelkes kis csapata október közepén Gyimesfelsőlokra utazhatott és székelyföldi kincseket fedezhetett fel a 2024-1-HU01-KA121-SCG-000226305 kódjelű projektnek köszönhetően. Vendéglátóink nem voltak ismeretlenek számunkra: Erőss Márta koordinátor és a helyi diákcsapat májusban járt Makón a mobilitás keretein belül, így mindenki izgalommal várta az újbóli találkozást. A Tatros-folyó völgyében töltött napok nem csak beteljesítették, de felül is múlták reményeinket. A több mint 600 km-es utat ragyogó időjárás mellett és egyre varázslatosabb tájakon haladva tettük meg. Megállóink sorában kiemelkedett Csíksomlyó, Erdély leghíresebb búcsújáróhelye. A ferences kegytemplomban közösen imádkoztunk az út sikeréért, a benne lévő, a világ egyik legnagyobb Mária-kegyszobránál pedig mindenki személyesen is fohászkodhatott a Szűzanyához. Gyimesfelsőlok mintegy 10 km-nyi hosszú, folyóvölgyi település, amelyet gyönyörű hegyvidék övez; romlatlan, igazi falusi élet és gazdag népi hagyomány jellemez. Házigazdáink nagy szeretettel fogadtak bennünket és a náluk töltött idő alatt nem csak arra törekedtek, hogy jól érezzük magunkat, de kultúrájukból, szokásaikból is ízelítőt adtak nekünk. Diákjainkat a projektbe bevont helyi tanulók családjai fogadták be otthonukba és bizonyságot adtak a méltán híres erdélyi vendégszeretetről. Mindannyian megtapasztalhattuk azt a természetes és önfenntartó életformát, amely tisztelettel hasznosítja a természet kincseit, ápolja a hagyományokat, összefogással végzi a munkát és őrzi az értékeit. A hét folyamán jó beszélgetéseken és közösségépítő feladatokon keresztül ismerhettük meg egymást, amiket közös kirándulások is gazdagítottak. Ellátogattunk a faluval egybeépült Gyimesközéplok tejüzemébe, ahol nem csak a sajt, túró és orda készítés folyamatába nyertünk bepillantást, de meg is kóstolhattunk sokféle finom tejterméket is. A Gyimesekben töltött idő bővelkedett gasztronómiai élményekben is: többek között puliszkát, miccset, pacal- és paszulylevest, csorbát, házi kenyeret és pityókás ragut is fogyasztottunk és bár csak a magam nevében beszélek, de mindezek finomságára legyen bizonyíték az a pár plusz kiló, amivel hazatértem. Ezt annak ellenére sikerült elérnem, hogy közben kiadós sétákat tettünk: a központba és az iskolába való eljutás is mozgást igényelt, nem beszélve a kirándulásokról, amelyből minden napra jutott, akár több is. Nem túlzás azt mondani, hogy gyönyörű és különleges úti céljaink voltak. Gyimesbükk közelében a történelmi Magyarország határát, az „ezeréves határt” jelző vámházat és bunkert tekintettük meg és távolból megszemléltük a jelenleg felújítás alatt álló, Bethlen Gábor által épített Rákóczi-vár romjait. Az időutazást a gyimesközéploki skanzen megtekintésével folytattuk, amely falumúzeumként nem csak a ősi értékeket őrzi, de rendezvények helyszíneként és szálláshelyként is szolgál. Igazi természeti ritkaságokat és egyedülálló képződményeket is megcsodálhattunk az utazásunk során. Ellátogattunk a Gyilkos-tóhoz, amelyben a fatörzsek csonkjai különleges látványt nyújtottak. Nem hagytuk ki a lélegzetelállító hatású Békás-szorost sem, amelyet a legdrámaibb hatású átkelőhelynek tartanak a Kárpátokban. A meredek sziklafalak tövében kiadósat túráztunk és alaposan el is fáradtunk. A legendák nyomában járva kerestük fel a Szent Anna-tavat, amely Délkelet-Európa egyetlen vulkáni krátertavaként egyedi kincsnek számít. Körbejárva sem tündérekkel, sem medvékkel nem találkoztunk, így zavartalanul gyönyörködhettünk a csodás őszi tájban. A Nagy-Csomád hegy másik kráterében alakult ki a Mohos-tőzegláp, ahol fahídon keresztül közelíthető meg az ingoványos terület. Idegenvezetőnk számos érdekességet osztott meg hamisítatlan székely humorral az itt lévő, jégkorszak korabeli növényfajokról és tószemekről. A látnivalók sorát Hargita megye közigazgatási központjával, Csíkszeredával folytattuk, amely az ország leghidegebb pontjának számít, és amelynek nevezetességeit csapatokban, szelfi-készítéssel fedeztek fel a diákok. Egy teljes napot csak a gyimesi hagyományoknak szentelhettünk: házigazdánk, André Csaba vezetésével a gyimesi csángók népviseletét, hangszereiket és táncaikat ismerhettük meg, bevezetett bennünket a különféle munkák, szokások rejtelmeibe és megkóstolhattunk hagyományos ételeket is. A kísérő pedagógusoknak ezen a délutánon alkalmuk nyílt gombászásra is, a közeli erdőben Erőss Rezső tanár úr vezetésével főként rókagombát gyűjtöttünk és közben sok érdekes, tanulságos történetet is hallottunk. Október 18-án, pénteken az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumba látogattunk, ahol a helyi diákokkal együtt kapcsolódtunk be az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” kezdeményezésbe. A csángó és székely fiatalok tanulását biztosító intézmény idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, és abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy maga az alapító, Berszán Lajos atya avatott be bennünket a létrehozás körülményeibe. A mindenki által „pap bácsinak” szólított Lajos atya közmegbecsülésnek örvend a faluban és örömmel fogadta kis csapatunkat. 

ugyanis az Erasmus+ akkreditációs pályázatunk támogatásával 9 diákunk, 2 kísérőtanáruk meg egy szakmai látogatásra utazó kolléga részt vehettek a spanyolországi Pilar de la Horadada város CEIP Mediterráneo iskolájában rendezett egy hetes nemzetközi találkozón.

Amikor elindultunk Makóról november 23-án, itthon éppen esett a hó, a település pedig a Földközi-tenger Costa Blanca nevű partszakaszán helyezkedik el, így ott november végén is igen kellemes, 20-22 C fokos hőmérséklet várt bennünket. Csakhamar le is kerültek rólunk a kabátok, és gyorsan hozzászoktunk a pólóhoz, rövidnadrághoz. A szálláshelyünk a város főutcáján, az iskolától nem messze volt, így gyalogszerrel tudtunk eljutni vendéglátóinkhoz egy héten keresztül. A munkahetet megelőzően viszont volt egy vasárnapunk, amit teljes egészében a város és környékének felfedezésére szenteltünk. Reggel melegszendviccsel és narancslével indítottuk a napot, délben részt vettünk egy ünnepi szentmisén, délután pedig elsétáltunk a tengerpartra. A nagy hullámok és a homokos part ideális hátteret szolgáltattak mindenféle oda illő tevékenységhez: kagylót gyűjtöttünk, homokot csomagoltunk, futkároztunk a tenger habjainak szélén, a bátrabbak pedig meg is mártóztak a frissítő sós vízben. Hétfőn első ízben kerestük fel az iskolát, ahol számunkra és még egy-egy szlovák és román iskolai csoport számára különleges fogadtatást szerveztek: az iskola a három vendég ország színeivel, zászlóival és köszöntő felirataival várt bennünket. A hatalmas udvaron pedig a spanyol tanulók tánccal, énekkel és üdvözlő transzparensekkel kedveskedtek nekünk. A műsor után bejártuk az iskola termeit, a kalauzolásban a helyi tanulók jeleskedtek. Megismerhettük a modern és jól felszerelt tantermeket, az iskolarádió stúdióját, az iskolakertet, ebédre pedig spanyol ételeket kóstolhattunk a menzán. Kedden a közeli Rio Secco folyóhoz vittek bennünket, ahol a különleges természetvédelmi parkban idegenvezető segítségével megismerhettük a hely növény- és állatvilágát, a hely földrajzi múltját és a nemzeti park további érdekességeit, majd a szentjánoskenyérfa termését kibontva alkalmunk volt cserepekbe ültetni a magját. A számunkra egzotikus helyszín talán legemlékezetesebb ösvénye pedig a csupasz talpunknak épült: egy különféle természetes borítással rendelkező gyalogúton tapasztalhattuk meg a hol homokos, hol kavicsos, másutt mulcsos, majd cölöpös és végül saras szakaszok változatos talpmaszszázst nyújtó élményét. Szerdán szinte egész nap az iskolában voltunk. A három ország felváltva látogatta meg a jól előkészített állomásokat, ahol a spanyol tanárok vezetésével és a helyi tanulók aktív részvételével volt lehetőségünk alaposabban megismerni a helyi és spanyol különlegességeket. Így spanyol nyelvleckét és flamenco táncórát vettünk, a focit helyettesítő sportjátékot játszottunk, megismertük a valenciai tavaszköszöntő fesztivált, kézműves foglalkozáson vettünk részt újrahasznosított alapanyagok segítségével. Este a helyi tanulók szülei vendégeltek meg bennünket mindenféle spanyol étellel és itallal. Csütörtökön Cartagenába utaztunk, hogy egész napos kirándulás keretében felfedezzük a történelmi és kulturális örökségben gazdag kikötőváros értékeit. Pénteken a búcsúzás ideje jött el a vendéglátó iskolától. Az emléklapok kiosztása után lehetőségünk volt előadni a hazánkról, Makóról és a Szignumról összeállított bemutatónkat. Délben a városházán fogadtak bennünket, és megtekintettük a város egyetlen templomát. Az iskolai menzán elfogyasztottuk az utolsó közös ebédünket (rizses paellát kaptunk ezúttal), majd elköszöntünk az iskolától, ahol izgalmas és sok jó gyakorlatot kínáló élményben volt részünk. Ebéd után a korábban bérbe vett kerékpárokra ültünk, hogy kihasználva a kellemes időt és az estig hátralévő néhány órát, kilátogassunk a tengerparton sorakozó sópárló tavakhoz, ahol meglestük a kecses flamingókat. A parti fövenyen is elidőztünk egy kicsit, ahol még egy utolsó napozás, játék, futkározás és kinek-kinek hideg tűrő képességéhez igazodó fürdőzés volt a program. A hazautazás napja csomagolással, játszóterezéssel és szendvicsgyártással kezdődött. Délután autókkal Alicantéba utaztunk, ahol repülőre szálltunk. Már késő este volt, amikor földet értünk Budapesten, és éjfél is elmúlt, mikor megérkeztünk Makóra, szeretett iskolánkhoz, ahol a szülők már türelmetlenül várták a világjáró gyermekeket. A tanulmányi kirándulás a Szignum Erasmus+ 2024-1- HU01-KA121-SCH-000226305 azonosító számú pályázat keretében valósulhatott meg. Résztvevői Antal Bendegúz Máté, Balog Zalán, Daróczi Levente, Horváth Dóra, Igaz Noémi, Plesovszki Emma Lilla, Raffai Jázmin Szilvia, Szabó Gergely Henrik, Székelyhidi Noémi Rebeka voltak a 7. b osztályból, kísérőtanáraik pedig Borsosné Majoros Melinda, Gulyás Attila voltak. Kerekesné Dócs Nikoletta tanárnő a csoport tagjaként szakmai látogatáson vett részt ugyanott.

Egy Erasmus+ pályázat (2024-1-HU01-KA121-SCH-000226305) keretében 2024. október 21. és 25. között a spanyol Palmireno Kéttannyelvű Általános Iskolát látogattam Alcanizban. A város 16000 lakosú, csendes, hegyvidéki jellemzőkkel rendelkező kisváros. A lakosságra jellemző az elöregedés és a növekvő betelepülő külföldiek jelenléte. A városka élete azonban hordozza a tipikus spanyol jellemzőket, mint a szieszta, napi többszöri könnyedebb étkezés, reggeli kávézás kávézóban és az esti közös vacsorák a barátokkal, családtagokkal. 

 Az iskolalátogatás célja volt az idegen nyelv oktatásuk és működésük megismerése, hiszen ez a növekvő számú nem spanyol anyanyelvűek oktatása miatt is szükségszerű. A kollegák és a gyerekek is nagyon kedvesen fogadtak. Vendégszeretetük példátlan. Betekintést nyertem az óvodai és az általános iskolai osztályok működésébe. Az oktatásukra jellemző, hogy projekt módszerrel, tankönyv nélkül dolgoznak, tömbösített tananyaggal. A szemléltetés és a tevékenykedtetés minden órán megjelenik. A füzetekbe egy beragasztott tanagyag kerül először, amit azután gyakorlás követ. Az idegennyelv oktatásra jellemző a hangoztatás és a szövegkörnyezetben való gyakorlás.  Nagy hangsúlyt fektetnek a csoportmunkára és az együttműködésre. Az angol nyelvet minden évfolyamon, már az óvodától kezdve oktatják magas óraszámban különböző tantárgyakon keresztül, mint természetismeret, irodalom és különböző készségtantárgyak. A korai szakasztól már mondókákon és dalokon keresztül tanítják az idegen nyelvet, nagy hangsúlyt fektetve a hangoztatásra és a mássalhangzók tömörödésére.  A tanítás reggel 9-től délután 2-ig tart. Délután már csak felügyelet van. Az órák másfél órás tömbökben vannak, így a gyerekek 45 perc után csak helyszínt változtatnak vagy mennek rögtön a következő tanórára. Délben van egy hosszabb, félórás szünet, amikor az udvaron tudnak játszani vagy étkezhetnek is a gyerekek. 

A kollegák a szabadidős programokban is segítőkészek voltak. Az egyik délután megmutatták Alcaniz nevezetes helyeit. A városnézés közben egy gyönyörű templom, kastély és vár majdnem eredeti állapotában tűnt fel a várost körülölelő dombok között. Egy másik alkalommal elvittek a közelben levő Valderrobres nevű kis faluba.  Itt is gyönyörű, régi pompájában tündöklő vár és templom ékeskedett a dombtetőn a folyó mellett. Mindkét város eredeti szépsége magával ragadó. 

A spanyol vendégszeretetet és a különleges ízvilágot a kollegákkal közösen eltöltött vacsora alkalmával is megtapasztaltam. Az együtt töltött idő alatt ízelítőt kaptam a spanyol emberekre jellemző vidám, élettel teli, hangos és sok-sok nevetéssel fűszerezett szórakozásból, közös időtöltésből.  A különleges ételeken keresztül, a helyi termelők borain át minden az élet szeretetéről árulkodott. 

Az iskolalátogatás nagyon hasznos volt számomra, mert ízelítőt kaphattam egy mediterrán életstílusú iskola életéből, a nyelvoktatás hasznosságáról már a korai életkortól kezdve. Az angol, mint egyetlen kommunikációs eszköz sikeres használata, a projektalapú természetismeret és az egyéb tantárgyak angol nyelven való tanítása megerősítette bennem az idegen nyelv oktatásának fontosságát.