Erasmus+ mobilitások 2023-2024

Környezeti felelősségvállalás: Hogyan kapcsolódjunk újra a természethez?

A nyári szünetben is lehet tanulni, továbbképződni, de ha ez egy szicíliai tengerparti városban, például Trapaniban történik – mint e sorok írójával – nos, akkor tényleg igaz a mondás, hogy érdemes összekötni a kellemest a hasznossal. Erasmus+ akkreditált intézményként, a 2023-1-HU01-KA121-SCH-000131775 azonosító számú projekt keretében az elmúlt tanévben iskolánkban összesen 42 mobilitás valósult meg tanulói csoportok, tanári továbbképzések, szakmai látogatások és meghívott szakértők részvételével. Ennek a pályázatnak köszönhetően jutottam el én is július végén az olaszországi Trapaniban megtartott egyhetes kurzusra, melynek témája a természetközeli, környezetbarát és fenntartható életmód megélése, illetve ennek a szemléletnek az átadása és terjesztése iskolai szinten. A 13 személyből álló nemzetközi csapatban voltak lengyelek, szlovákok, szlovénok, spanyol, ír és német kollégák is a magyarokon kívül, de a közös érdeklődésnek és munkanyelvnek köszönhetően hamar összekovácsolódott a társaság. A képzés öt napja során volt alkalmunk megismerkedni a fenntartható fejlődést segítő rendszerszemlélettel, a táj megfigyelésének jelentőségével, a permakultúrás földműveléssel, a fenntartható városok felé vezető lehetőségekkel, az ökoiskolák fontosságával és öko tanmenetekkel is.

A továbbképzés egyik délutánján kulturális program keretében a tengerparti város hősége elől a közeli hegy tetején épült ódon városka, Erice kőfalai közé menekültünk, ahol szinte oázisként élhettük meg, hogy hűsítő fák és a fejünk felett gomolygó felhők között sétálhattunk.

A kurzus témájának igyekeztem a Trapaniban eltöltött napok alatt a gyakorlatban is megfelelni. Így mivel a szálláshelyem jó 3 kilóméterre volt a képzés helyszínétől, gyalogszerrel tettem meg szinte mindennap ezt a távot. Útközben minden alkalommal megcsodáltam a magyar mártírokról elnevezett teret, és persze a képregényeket az útba eső trafikban. Az utolsó Trapaniban töltött napon pedig kerékpárt béreltem, és azzal felkerestem a várostól pár kilóméterre délre lévő sópárló „mezőket”, majd a várostól északra vezető úton kerékpároztam a festői tengerparton egészen estig. A városi környezetre való odafigyelés jegyében az egyik délutánomból szakítottam időt arra, hogy a szálláshelyemhez közeli kedves kis parkban összegyűjtöttem a szemetet. Sajnos, csepp a tengerben volt ez a magánakció olyan értelemben, hogy az egész városban szomorúan sok a szemét, és pár napon belül újra termelődött az általam megtisztított parkban is. 

A képzés befejezését követően mindenki ment a maga tervei és útvonala szerint. Én például felkerestem Segesta római kori városának romjait, meglátogattam a sziget kellős közepén élő rokonomat, és felejthetetlen túrán vettem részt az Etnán, Európa legaktívabb vulkáni hegyén.

Összességében nagyszerű továbbképzésen vehettem részt, Szicília pedig csodás természeti kincsei mellett sajnos egyben elgondolkodtató példája az embert és környezetét fenyegető egyre súlyosabb problémáknak: a súlyos vízhiánynak és a mindent ellepő szemétnek.

Az Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőséget kaptunk, hogy tudásunkat mélyítsük Horvátországban, az Isztriai-félsziget központjában, az amfiteátrumáról híres Pula városában.

Utazásunkhoz egy éjszakai Flixbuszt használtunk, gondolván, hogy éjszaka aludjunk és minél több élményt gyűjtsünk. Gyorsan haladtunk, mert kevés megállója volt a járatnak: Budapest, Siófok, Rijeka (Fiume), Opatija (Abbázia), Pula. A végállomás Rovinj volt, ahová mi az utolsó napon tettünk egy túrát. Utunk első napfelkeltéje Rijekában ért minket. Ott láttuk először a tengert és a kikötők mozgalmas életét. A látvány elkápráztatott minket, le sem hunytuk a szemünket a célállomásig, ahová reggel érkeztünk. Miközben a szállást kerestük, a város néhány nevezetességét is megláttuk: az Aranykaput (Zlatna Vrata), ehhez volt közel a szállásunk; az Arénának is nevezett ovális alakú, 23 ezer nézőt befogadó amfiteátrumot Augustus császár kezdte el építtetni és Vespasianus császár fejezte be az I. században. Az ott töltött héten lehetőségünk volt egy gladiátorviadalon is részt venni. A porondmester angol nyelven vezette az előadást, korhű jelmezekben és fegyverzettel harcoltak egymás ellen a rabszolgák. A nézők fontos szerepet kaptak egy-egy küzdelem végén – döntést kellett hoznunk élet és halál kérdésében. A győztes jutalma a császártól kapott hatalmas pálmaág.

Első késő délutáni programunkat már itthon lefoglaltuk. Medulinba utaztunk delfinnéző vacsorára. 

A hajóút meghatározó élménye volt a találkozás a sirályokkal. 

A panaszos hangon vijjogó madarak vacsora után ragaszkodó vendégeink lettek, ők fogyasztották el a maradékot. 

A tenger nyugodt, csendes oldalával mutatkozott be, csak az utolsó néhány percben támadt fel a szél. A parton egy horvát együttes vidám hangulatot teremtő előadása szórakoztatta a látogatókat, akiknek száma a késő esti órákban sem csökkent.

A képzés hétfőtől szombatig tartott. Mészáros Ildikó tanárnő a Drama Integration For Personal And Classroom Development, Kulcsár Judit tanár néni a Teenagers – Enemies Or Friends? How To Survive A Classroom Full Of Teenagers? című kurzuson vett részt. A foglalkozások 9 és 14 óra között tartottak, utána birtokba vettük a szabadidőnket és élményeket gyűjtöttünk. Felkerestük a festői tengerpartokat, keresve a számunkra legideálisabb strandot. A naplemente, a világítótornyok és a hullámok moraja megunhatatlan élmény. Eközben megismertük a helyi tömegközlekedés sajátos rendszerét, ami egy-két alkalommal megviccelt minket. 

Pula Akváriumának meglátogatását több csoporttársunk is ajánlotta bakancslistás célpontként. A város két erődjét nemcsak a tenger élővilágának bemutatására, hanem néhány állat tenyésztésére és megmentésére is használják. A számtalan medencében kedvenceink voltak a kis cápák, lepényhalak, vizák, murénák, languszták, késhalak, levesteknős,  korallok és a medúza-labor. Ha valaki arra jár, feltétlenül keresse fel azt a helyet, mi is sok gyermekkel találkoztunk ott.

Egy délután Fazanába utaztunk, ahonnan egy rövid hajóúton a Brijuni Nemzeti Parkba jutottunk. Miközben kisvonaton utaztunk, az angol nyelvű idegenvezetés során megismertük a park történetét, az egykori Jugoszlávia miniszterelnökének, Josip Broz Tito kötődéseit a szigethez – múzeumot is rendeztek be a tiszteletére. Robert Koch, a malária ellenszerének feltalálója is kapott emlékművet ezen a helyen. Napjainkban a horvát állam vezetői körében is kiemelt fontosságú a sziget. 

A helyi safari park lakói közé tartoztak szamarak, zebrák, struccok, kecskék, pávák, szarvasok, vadnyulak, lámák és a Lanka nevű elefánt. Újdonság volt számunkra a szigeten és a városban is több helyen hallható kabócák sokasága. Ezek a rovarok akkor hallatják hangos éneküket, amikor száraz és meleg az idő. Esténként a tengerparton olasz nyelvű slágereket énekelt a tangóharmonikán játszó előadó. A hely légkörét, hangulatát a szemet gyönyörködtető lemenő nap sugarai színesítették. Felemelő érzés volt a  pincérek, árusok mosolya, vendégszeretete, ami még a késő esti órákban is kitartott. 

Rovinj sűrűn beépített óvárosi része elkápráztatott minket. A szűk utcák, a tengerre néző ruhaboltok, a Szent Eufémia templom hűs nyugalma, a párkányon peckesen sétáló sirály… megannyi szép pillanat. Ezek az élmények színesítették a gazdag szakmai programot, amelyben mindkettőnknek része volt.