Erasmus mobilitások 2022-2024.

A pozitív nevelés módszereinek elsajátítása érdekében tantestületünk 10 tagja látogatott el egy holland kisvárosba, ahol két képző segítségével angol nyelven gondolkodtunk együtt. 

Az iskolanővéri elvek között elsődleges számunkra, hogy “neveléssel megváltoztatható a világ”. Ezzel együtt mind érezzük, hogy egy ügy akkor fontos, ha többen gondolkodunk róla ugyanúgy. Így Kinga nővér meghívására igent mondtunk. Néhányan repülővel, a többség vonattal érkezett a holland fővárosba. Előbb néhány napot töltöttünk Amszterdamban, majd a maroknyi társaság Nijmegenbe utazott, ahol a képzés következett. 

Hollandia nagyon sok mindenről híres, mi mégis szakmázni mentünk. A gyönyörű parkokat reggel és este csodálhattuk, de mind tudjuk, a tulipánok nem nyár közepén nyílnak, ahogyan a címben megjelölt más holland jelképek sem kaptak jelentőséget ottlétünk során. Ellenben a kollégákkal együtt fedeztük fel a Van Gogh  Múzeum szépséges napraforgós képeit, mind megijedjünk párszor a biciklivel száguldozó helyi lakosok láttán, engem egyszer Leo húzott el egy kamikáze pilóta elől, valamint néhányan kirándulást tettünk a tengerpartra, ahol képekkel is tudom bizonyítani, hogy együtt fürödtem (inkább csak térdig lábat áztattam) egy kormoránnal. No jó, a hőmérséklet nem volt túl meleg: én pulóverben, Dulka kolléga pedig bőrdzsekiben és sapkában álldogált a hűvös tengervízben. A madár viszont határozottan élvezte a selymes hullámokat. 

A szakmai képzésen két kiváló „mentort” kaptunk, akik igazán komoly programot állítottak össze a néhány napra. Kaptunk egy kb. 40 oldalas néhol kitöltendő programfüzetet, valamint számos kiegészítő lapot, amelyek segítségével változatos munkaformákban dolgoztunk. Nem beszélve a fehér tábla sok-sok teleírt papírjáról, amiken közös gondolkodásunk eredményei gyűltek össze. Előbb saját emlékeinkből merítettünk: milyen biztatást, bátorítást kaptunk, amikor mi magunk kerültünk nehéz helyzetbe.

Később fogalmakat tisztáztunk: büntetés, jutalmazás, logikus következmény, természetes következmény, megelőzés, megoldás…, majd az agyműködést ismertük meg, hogyan működik stresszhelyzetben. Gyakoroltuk, hogyan lehet egy tanár egyszerre kedves és határozott, és hogyan célszerű kifejezni őszinte bocsánatkérésünket.  Olykor szerepbe léptünk: kipróbáltunk helyzeteket gyerekként és tanárként, és mindig igyekeztünk rögzíteni érzéseinket. Néha parkolópályára tettünk egy-egy kérdést vagy problémát és később, nagyobb rálátással visszatértünk a megoldáshoz. Kipróbáltuk a szerepjáték néhány módszerét, hiszen több szemszögből jobban rálátunk a szituációra és így több lehetőség  kínálkozik a megoldásra is.

És ami talán a legfontosabb: a képzés Hollandiában nem ért véget: online formában még egy-egy szeptemberi és októberi délután visszatekintünk a tanult módszerekre és tovább mélyítjük ismereteinket. És persze a  gyakorlat a legfontosabb: elméleti tudásunkat a nevelés ügye és diákjaink szolgálatába állítva kell órainkon alkalmaznunk.

Mészáros Ildikó tanárnő

Az Erasmus programok sokféle tapasztalást jelentettek eddig is az életemben, szakmai kihívásokat, kulturális és szellemi feltöltődést, de mindenekelőtt álmaim valóra váltását. Ezen a nyáron egy újabb pipa került a bakancslistára, hiszen Madrid és Sevilla, valamint környékük megannyi feledhetetlen, örök élményt tartogatott számomra. Két, egymáshoz szorosan kapcsolódó tanfolyam szolgált alapjául a kiutazásomnak. A 21. század digitalizációja mindig naprakész tudást igényel tőlünk, pedagógusoktól, így ebben a tanévben ennek a területnek szenteltem a figyelmem. Az első héten az elektronikus eszközök még hatékonyabb, sokrétűbb felhasználásáról kaptunk információkat az angol nyelven zajló órákon, míg a második hét egy újabb lépcsőfokot jelentett: bepillanthattunk a programozás, a saját játékok és videók készítésének rejtelmeibe. Látóköröm ezen a területen sokat nyílt, az algoritmusok világa újdonság volt számomra. Mindkét kurzuson elhangzott ismereteknek az oktatásban való hasznosítása sok segítséget fog jelenteni a gyermekek motivációjának, érdeklődésének felkeltésében, a tanultak elmélyítésében. A tanulmányokon kívül alkalom nyílt Spanyolország fővárosát és környékét, illetve Andalúziát kicsit közelebbről megismerni. Madridban a királyi palota s a Prado múzeum nyűgözött le leginkább, előbbi csodás rokokó termeivel, utóbbi a szebbnél szebb és híresebbnél híresebb festményeivel (El Greco, Velázquez, Botticelli, Goya, Dürer, Bosch…) A főváros mellett található az El Escorial királyi palota, mely a 16. században II. Fülöp király lakhelyéül szolgált. UNESCO világörökségi helyszín, csakúgy, mint déli irányban Toledo középkori városa, melynek meglátogatására egy napot szántam. Igazi ékszerdoboz Toledo keskeny kis utcáival, mesés elhelyezkedésével a Tajo folyó kanyarulatában, és páratlan katedrálisával. Ez utóbbi mély áhítatot kelt az emberben monumentális méreteivel, könnyedséget sugalló gótikus pilléreivel. Három napot szántam Spanyolország fővárosának és környékének megismerésére, s ettől kezdve 14 napig Sevilla lett az otthonom. A tanfolyamon való részvétel mellett a város főbb nevezetességeit igyekeztem feltérképezni, majd kirándulások szervezésével a csodás Andalúzia más városait is felkerestem. Sevillában leírhatatlan hangulat keríti hatalmába az embert: azt érzi, hogy élni jó! A város központja visszarepít az időben: a mórok itt tartózkodásának (712-1248) hagyatéka mind az építészetben, mind a harmóniát sugárzó, rendezett parkok kialakításában tetten érhető. A keresztény, a zsidó és az arab kultúra elemei itt is, ott is előbukkannak. A hamisítatlan mediterrán hangulat, az élet mélyről jövő szeretete sugárzik a hely minden zugából. Amikor először pillantottam meg a katedrálist, mely 3. legnagyobb a világon, vagy a Plaza de Espana-t, a spanyol teret hatalmas félköríves pavilonjával, szökőkútjaival, az életörömöt sugárzó flamenco táncosaival… elfogott a hálás öröm: élni jó! S ekkor még nem láttam, hogy mennyi titkos kincse van még ennek az elbűvölő városnak! Például az Alcazar-, vagyis a királyi erőd, mely a csillagos égboltot imitáló kupolás boltozatával, csipkézett oszlopaival, paradicsomi kertjeivel szintén UNESCO világörökségi helyszín! A Maria Lujza parkot szintén a szívembe zártam! De még sorolhatnám… Azonban a környező települések is vonzottak, úgyhogy a két hét alatt eljutottam még Cordobába, melynek központja szintén világörökségi védelem alatt áll, valamint Gibraltár hatalmas sziklájához, ahonnan Afrika partjait köszönthettem. Cadiz óceánmenti ókori romjai és a Ronda nevű városka gyönyörűséges sziklákat összekötő hídja szintén elvarázsolt! Az utolsó kirándulás tartogatta talán a legfenségesebb élményt, a granadai Alhambra középkori erődjét, melynek Oroszlános udvara páratlan szépségű! Mintha az Ezeregy éjszaka mesevilága elevenedett volna meg előttem! Ekkor újra kézzelfoghatóvá vált az érzés: élni jó! Ott, kontinensünk másik végén elfelejthettem, hogy mennyi baj sújtja jelenleg Európa és a világ népeit. Megtapasztaltam, hogy ez a paradicsomi szépség az, ami nekünk volt készítve. Csak vigyáznunk kellene (kellett volna) rá! Hogy Teremtőnk azt szeretné, hogy érezzük: élni jó, az élet szép!

Kúszné Nagy Tímea tanárnő

Hányszor előfordul, hogy a gyerekekkel hozunk egy döntést, „megállapodunk” valamiben, aztán valaki mégsem tartja azt be? Az a „valaki” akár én magam is lehetek… Mi állhat ennek a hátterében? Kinga nővér és én 2023. március 23-26. között egy négy napos Erasmus továbbképzésen vettünk részt Bécsben, melynek ez a téma állt a középpontjában. A kérdést az Együttműködő Kommunikációt (EMK) figyelembe véve vizsgáltuk, ahol a Megfigyelés-Érzés-Szükséglet-Kérés négyesnek kiemelt szerepe van, s most is itt találtuk az egyik lehetséges magyarázatot. Érdemes ránézni arra, hogy mik azok a szükségletek, amelyek egy megállapodás megszegésének hátterében állnak. A szükségletek az EMK-ban soha nem negatívak, pl. lustaság, önzés… Ha valaki megszeg egy szabályt, sokszor már az is sokat segít, ha tudatosítjuk magunkban, milyen szükséglet lehet az, ami ennek hátterében áll. Ha tisztábban látunk, könnyebb megértéssel fordulni akár magunk, akár a másik felé, s akár módosíthatunk is a szabályokon annak érdekében, hogy azokat mindenki újra betarthassa. Bécsi továbbképzésünk minden nap este fél 6-ig tartott, így komoly városnézést nem tervezhettünk. Volt azonban két különleges élményünk. Az egyik, hogy szombat este éppen odaértünk egy angol nyelvű szentmisére a Szent István-székesegyházba, mely a világ legszebb gótikus templomainak egyike, s 137 méter magas csipkés tornyával méltán lett Bécs jelképe. A másik élményünk, hogy egyszerűen „besétáltunk” a Parlamentbe. Nem terveztük előre, főleg nem este fél 8-kor. Kívülről gondoltuk a megtekintést, de aztán láttuk, hogy égnek a lámpák, némi mozgás is van odabenn, hát beljebb merészkedtünk. Mint kiderült, se belépő, se előzetes regisztráció nem kellett, sőt, éjfélig (!) várták a látogatókat. Rendkívül modern az épület belseje. Néhány hónapja készült el az új látogatóközpont, mely számos interaktív állomásával szolgáltat információkat az osztrák demokrácia történetéről és szerkezetéről. A Parlamentben tett látogatásunk is szorosan kapcsolódott a képzésünkhöz. Ha a döntések közösen születnek, mindenki ott áll mögöttük, jóval nagyobb az esély, hogy azokat betartjuk. Ha valakinek mégsem sikerül, nem dől össze a világ! Csak nézzük meg, mi áll mögötte! Sok esetben csak egy kis finomítás kell, vagy némi személyes támogatás.

Új nyár, új ország, újabb lehetőség egy Erasmus+ mobilitási projekt megvalósítására a SZIGNUM-ban. Ebben az évben Ciprusra utazhattam Baloghné Kovács Éva kolléganőm társáságában, akivel olyan képzést választottunk, amely mindkettőn számára hasznos. A pozitív neveléssel, osztálytermi pozitív légkör kialakításával kapcsolatos ismereteinket bővíthettük a Földközi-tenger keleti részén fekvő festői szigeten. Az itt töltött 10 napunk a tikkasztó hőség ellenére is varázslatos volt. 

Bár a sziget egésze az Európai Unióhoz tartozik, a kettéosztott ország azon részein, amelyek nem állnak a ciprusi kormány (Ciprusi Köztársaság kormánya) tényleges ellenőrzése alatt, az uniós jog fel van függesztve. A rendelkezésünkre álló pár nap alatt igyekeztünk felfedezni a sziget legértékesebb, izgalmasabb területeit. A kulturális és történelmi szempontból is érdekes sziget számos ilyen lehetőséget rejtegetett számunkra. Ha mindet nem is tudtuk közelről szemügyre venni, több olyan hely is volt, amelynek hangulata és története is egyedülálló a világon. 

A képzés helyszíne Ciprus második legnagyobb városában, Limassolban (Lemesos) volt, amely számtalan látnivalójával, hatalmas pálmákkal övezett tengerparti sétányaival a turisták egyik kedvelt célpontja. Ciprus igazi pezsgő nagyvárosa a sziget déli részén fekszik. A kikötő közelében található óváros zegzugos utcái számos hangulatos étteremmel, bárral és szórakozóhellyel csalogatja a vendégeket. A város több, egymás mellett húzódó, szürkés homokkal és aprókaviccsal borított stranddal is bővelkedik. Kelet felé haladva hatalmas szállodák épültek, s épülnek ma is szüntelen. Szinte mindenütt találkozhatunk macskákkal, a sziget ugyanis tele van velük. Állítólag mintegy másfél millió macska él Cipruson. A legendák szerint az Egyiptomból származó macskák a szigeten nagy számban elszaparodott kígyók kiírtására lettek betelepítve. A cicák tehát a ciprusiak mindennapjaihoz tartozó teremtmények, akik pillanatok alatt felbukkanhatnak bárhol, amerre csak járunk. Mi leggfőképpen az éttermek, szállodák és strandok környékén élvezhettük társaságukat. Bár kóbor állatként élik világukat, a helyiek úgy gondoskodnak róluk, mintha a sajátjuk lenne mind. A barátságos, dörgölőző cicák ápoltak, itt-ott tényleg nagyon sokan vannak. A homokos tengerparton néhol még lakásszerű otthont is kialakítottak nekik. 

Limassol városán kívül több helyre is ellátogattunk. Többek között megnéztük a sziget nyugati felén található Páfoszt, ahová repülőnk is megérkezett, majd igyekeztünk a sziget keleti területeit is bejárni. Az itt található látnivalók közül egyet különösen fontosnak tartok megemlíteni, mégpedig azt, amely a sziget kettéosztottsága szempontjából kiemelt figyelmet érdemel. A sziget fővárosát, Nicosiát rengetek turista felkeresi, hogy egy városon belül átkelhessenek egy „másik országba”. Bár ezt az Észak-Ciprusi Török Köztársaságnak nevezett másik országot nemzetközileg Törökországon kívül sehol nem ismerik el, a sziget északi harmadát is elfoglalja. Mi mégsem a fővárost néztük ki úti célnak, hanem a sziget egykori legnépszerűbb üdülőhelyét, ahová a világ számos tájáról érkezetek a turisták az egyedülálló adottságokkal rendelkező tengerpartra. Famagusta az 1970-es évek elején oly népszerűségnek örvendett, hogy a Varosha nevű városrész fényűző szállodáival, lakóépületeivel, üzleteivel csábította ide a híres embereket. Így vált kedvenc nyaralóhellyé többek között Brigitte Bardot, Elizabeth Taylor, Jackie Kennedy és Richard Burton számára is a sziget ezen része. A hajdanán ciprusi riviérának nevezett Varosha ma szellemvárosként ismert, ahol az élet 49 évvel ezelőtt (1974. július 15-én) egyik pillanatról a másikra megváltozott. Ekkor ugyanis egy államcsínyt követve a török hadsereg partra szállt, majd elfoglalta a sziget északi harmadát. Az akkor szállodákban lakó turistáknak és helyi lakosoknak azonnal el kellett menekülniük a területről, minden értéküket, ingatlant, ingóságot hátrahagyva. A megszállt területet a törökök körbekerítették, és tiltott területnek nyilvánítottak. Bár a mai napig szigorúan őrzött terület, az evakuált lakosság azóta sem térhetett vissza saját tulajdonához. Az elmúlt években ugyan az észak-ciprusi török hatóságok az ENSZ-fennhatóság alatt lévő Varosha városrész strandjait megnyitották, az életveszélyes állapotba került épületekbe és a lezárt területekre továbbra is szigorúan tilos belépni. Annak ellenére, hogy komoly kockázatot vállal, aki belép a tiltott területre, néhányan mégis felvállalják ezt a veszélyt. Így láthatott napvilágot néhány olyan fotó is, amely az akkori turisták ruháit, a mosatlan edényeket a konyhában vagy asztalon, illetve az autókereskedésben rekedt vadonatúj autókat mutatja be. Bár ezeket a tárgyakat a saját szemünkkel nem láthattuk, a szellemváros hangulatát, a fél évszázadnyi idő elteltét, ahogy a természet az enyészetté vált épületeket birtokba veszi, leírhatatlan élményt nyújtott mindannyiunk számára. Egy magyar származású profi fotós kíséretében és szervezésében élhettük át ezt a „csodát”, aki a szigetre érkező magyar turistáknak mesél a közel 50 évvel ezelőtt történt eseményekről. Azt gondolom, ehhez hasonlót sehol nem él át az ember. Bár szellemvárosok léteznek máshol is, ez a hely elgondolkodtató és hihetetlen is egyben, hogy mivé vált az egykori pompájáról híres üdülőhely.

Az egyhetes képzésünk már kevésbé izgalmas helyen, de annál több hasznos információval telve zajlott. Kis létszámú csoportunkban Németországban tanító észt és ukrán származású kollégákkal tanulhattunk többek között a hatékony tantermi szervezésről, stresszkontrollról, multikulturális és interkulturális oktatásról, valamint a pozitív iskolai légkör kialakításáról. Az oktatónk egy olyan ír származású 99 éves hölgy volt, aki lebilincselő humorával és életszemléletével, korát meghazudtoló lendületével igazi élménnyé varázsolta a tanórákat. Az itt szerzett ismereteinket minden bizonnyal nagy haszonnal tudjuk majd alkalmazni a mindennapi munkánk során. Nem utolsósorban pedig példaként áll előttünk az a tény, hogy tanítani közel 100 évesen is lehet. 

Kerekesné Dócs Nikoletta

földrajztanár