„Almát vagy mandarint kérsz uzsonnára?” „Most mész aludni, vagy szükséged van még negyedórára? Vannak szülők, akik mindent irányítani akarnak, ők nem tennének fel ilyen kérdéseket, úgy gondolják, ők pontosan tudják, mikor, mi a jó a gyermeknek. Ez gyakran így is van… Ezzel szemben vannak olyan szülők, akik így teszik fel a kérdést: „Mikor akarsz aludni menni? Mit kérsz uzsira? Ők úgy gondolják, a gyermek úgyis tudja, mi a jó neki és semmiképpen sem szeretnének „szigorú szülőnek” látszani gyermekeik szemében. Mindkét megközelítés érthető és sokan tanácstalanok, hogy melyik a helyes. A Pozitív Fegyelmezés – mint oly sok esetben – az arany középutat választja, és azt mondja, igenis szükség van, hogy a gyermekeknek bizonyos helyzetekben döntési lehetőséget biztosítsunk, de azért vegyünk figyelembe néhány dolgot. Például: 2-3 lehetőség közül válasszon a gyermek! – Nagyon megnehezíti a döntést, ha 4-5 alternatívát kínálunk (képzeljük csak el magunkat egy fagyizóban, ahol 20 féle fagylaltból lehet választani…). Olyan helyzetekben dönthessen a gyermek, ahol „felelősségteljesen” tud dönteni! Egy 8-10 éves gyermektől hiába kérdezem, hogy tanul-e még most, este egy fél órát a másnapi dolgozatra, vagy inkább elmegy aludni és másnap fél órával hamarabb felkel. Egy idősebb gyermek ebben a helyzetben már jobban rálát, hogy melyik választás mivel jár, a picik még nem feltétlen. Amit még fontos figyelembe venni, hogy egy gyermeknek nincs minden helyzetben választása! Nem kérdezem meg tőle, hogy „Szeretnél-e házit írni, vagy nem?”. Nem is kell a gyermeknek azt gondolnia, hogy mindenben ő dönt! Legyen számára is egyértelmű, hogy „az általunk meghatározott kereteken belül” adunk neki mozgásteret. S hogy miért érdemes választási lehetőségeket adni? Így tanulja meg a gyermek, hogy minden döntésének van következménye, a későbbiekben könnyebben tud majd felelősségteljesen dönteni. Érzi, hogy neki is van szabadsága, hogy nem akarunk mindent rákényszeríteni. S itt megint csak eljutottunk egy korábbi cikkben megfogalmazott gondolathoz: „Szabadon dönteni… Vállalni a döntések következményeit… Tanulni a hibákból…” Ezek bizony már a felnőtt-világban is jó, ha így működnek, foglalkozzunk vele minél hamarabb!
Gulyásné Auffenberg Noémi tanárnő