„Este 9-kor ágyban a helyed!”
„Amint hazaértél, fél órád van pihenni/játszani, aztán neki kell ülni a házi
feladatnak!”
„Tessék elmosogatni magad után azt a poharat!”
A legtöbben talán egyetértünk ezeknek a mondatoknak a tartalmával, ám
pontosan tudjuk, hogy ha ezeket így hallja meg egy gyermek – nem beszélve néha
az ellentmondást nem tűrő hangsúlyról -, nem sok esélyünk van, hogy elérjük, amit
szeretnénk. Annyi minden „mellékesnek tűnő” körülmény van, amit érdemes
figyelembe venni.
1) Ki hozza ezeket a szabályokat?
Ha én, a szülő, akkor ezek a gyermek számára tulajdonképpen parancsok,
melyeknek engedelmeskedni kell. Én sem szívesen engedelmeskedek a
főnökömnek, ha úgy tűnik számomra, hogy ő saját kénye-kedve szerint hozza a
szabályait. Persze lehet, hogy – jó esetben – valamikor megindokoltam a
szabályaim: „Ha túl későn fekszel le, másnap álmos leszel az iskolában, nem tudsz
odafigyelni…, de erre a gyerekek már nemigen szoktak emlékezni!
2) Mikor jönnek létre ezek a szabályok?
Gyakran találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy „betelt a pohár”. Például
egymás utáni napokon előfordul, hogy nem készül el a házi, gyengébben sikerülnek
a dolgozatok… Ilyenkor érthetően azt gondoljuk, tennünk kell valamit és gyorsan
hozunk akár újabb szabályokat. Ha azonban eleve feszültek vagyunk a tapasztalt
problémák miatt, nehezen látja rajtunk a gyermek, hogy mi csak jót akarunk.
3) Miért jönnek létre ezek a szabályok?
Nyilvánvalóan azért, hogy a gyermek megtanuljon sok fontos dolgot, hogy
könnyebben boldoguljon, hogy kialakuljanak nála bizonyos rutinok, hogy ne kerüljön
bajba... A kérdés az, hogy a gyermek is látja-e ezt a szándékot?
A fentieket figyelembe véve érdemes a gyermekkel közösen kialakítani a
szabályokat, amelyeket éppen ezért inkább megállapodásoknak nevezünk. S hogy
mikor? Amikor mindketten nyugodtak vagyunk, amikor látjuk a problémát, de
még nem vagyunk nyakig benne.
Az pedig különösen fontos, hogy a gyermek érezze, ha vele kapcsolatban van egy
probléma, az mindkettőnk, sőt, akár a család többi tagja számára is probléma, éppen
ezért mindannyiunk közös érdeke, hogy megoldást találjunk rá.
Gulyásné Auffenberg Noémi tanárnő
