Már szinte összeszokott csapatként - Varga Ferenc, Majoros Márton, Horváth János és én - október 26-ára terveztük a már hagyományosnak tekinthető őszi kirándulásunkat.
Sötét hajnalban indultunk el itthonról, hogy reggel 7 órára Pilisszántóra érjünk, a túra kiindulóhelyére. Négyen háromféle hosszt választottunk: félmaraton, 30 km, maraton. A regisztrálás és a térképes igazolólap átvétele után elindultunk, és az első szakaszon még együtt mentünk. A hegyoldalon lévő kápolna előtt készült egy közös fénykép, de ezután én már lemaradtam a többiektől.
Eleinte enyhén, később meredekebben emelkedő úton, helyenként szép kilátásban gyönyörködve, közben az ellenőrző pontokon gyűjtögetve a pecséteket, jutottam el Dobogókőre. Innen én már visszafelé mentem, de a hosszabb túrát választóknak még elég nagy kitérőt kellett tenniük, jó pár hegy megmászásával.
Keresztülhaladtam az üdülőterületen, majd eleinte erdőben, a vége felé napos mezőkön, többnyire már lejtős úton érkeztem vissza Pilisszántóra. Itt megkaptam az utolsó pecsétet és egy jelvényt, sőt finom ebédet is.
Amíg a többiekre vártam, visszamentem Dobogókőre, de most már autóval. Ott még megtoldottam a túrát 2 km-rel, egy körutat tettem óriási sziklák közt, jó meredek, egy helyen kapaszkodó lánccal is ellátott úton.
Később a 30 km-es túrázókkal is megtettünk még 1 km-t. Elmentünk autóval Pilisszentkeresztre, és a határában bementünk a szurdokba, ahol egy patakmederben hidakon, sziklákon kanyarog az út.
Éppen bealkonyodott, amikor immár négyesben autóba ültünk, és kissé fáradtan, élményeinket mesélve gyorsan hazaérkeztünk.
Horváth Mária